Nem veszélytelen dolog a kéménymászás, saját felelősségre művelje mindenki.
Az Istvántelki Főműhely bejárásakor tekintettük meg az ottani elhagyott fűtőművet és annak kéményét. Megtetszett. Szemrevételezés után megbizonyosodtuk róla, hogy (legalábbis az alsó részeken) a habarcs még ép, a fokok még nem mozognak, így a kémény alkalmas lehet az ostromra.
A megmászásra egy holdfényes nyári estét választottunk, szembe menve az urban exploration talán legfontosabb íratlan szabályával, hogy sötétben soha. Dehát kivétel erősíti a szabályt, fényes nappal valószínűleg azonnal leszednek róla, választásunk tehát nem maradt.
Délután már nagy volt a készülődés, előkészítettem a felszerelést, beülő, ferrata cucc, karabinerek, heveder, sisak, kamera, fejlámpa, kesztyű, mászócipő.
A terv az volt, hogy mászás közben egyszerre mindig 3 külön helyre biztosítom magamat, '3 egymás utáni fok csak nincs szar állapotban' alapon. Végül bőven elég volt a kettő, sőt valahol egyáltalán nem csatoltam, Zsoma barátomra bíztam magam, ha gázvan -104.
Lassan, egyenletesen haladtam felfele, a zajok redukálása érdekében betekertem powertape-el a karabinereim. Felérve a tetejére gyönyörködtető élmény volt, kilátásban azonban messze elmaradt egy napfényes panorámától. Az egész kirucc kb 45 perc volt, 30 fel, 15 le. Elrepült. Lefelé megszámoltam a fokokat, szám szerint 130, alkartávolságnyira. kb 55-58 méter a fokoktól, azonban a földig még van 3-4. Rámondtuk, hogy 60 méter.
Első kémény kipipálva. :)
Üdvözlünk mindenkit, további képek -, következő poszt hamarosan... :)) Feltehetően a Római-parton lévő elhagyott hotelt fogjuk megtekinteni és beszámolni róla.
